TŰZZEL AZ ELEFÁNTOKÉRT

Figyelő Online – Molnár Brigitta

A kenyai elnök utasítására rengeteg elefántagyarat égettek el. Ez azonban nem feltétlenül javít a helyzeten – írja a Guardian.

Több mint 100 tonna elefántagyarat égettek el Kenyában nemrég. Az volt a cél, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy évente számos elefántot megölnek az orvvadászok az agyaruk miatt. 11 hatalmas kupacba gyűjtötték össze az agyarakat – amelyek nagyjából 6000 elefánttól származnak. Ez az elégetett mennyiség hétszer akkora volt, mint az ezelőtti legnagyobb. Az elefántagyarak mellett olyan tárgyakat is elégettek, amelyek elefántcsontból készültek. Ezeket a kenyai hatóságok kobozták el, s a fekete piaci értékük nagyjából 105 millió dollár.

Az égetés egy nemzeti parkban történt, s Uhuru Kenyatta kenyai elnök és több afrikai vezető és külföldi képviselő is részt vett rajta. Kenyatta az elefántcsont-kereskedelem betiltását követelte azért, hogy a kontinensen élő elefántos megmeneküljenek. Ezt a tervet több csoport is támogatta.

„Kijelentem a kenyaiak nevében, hogy számunkra az elefántcsont értéktelen akkor, ha nem az élő állatokon van. Ezzel azt üzenjük, hogy az elefántcsont-kereskedelmet be kell szüntetni és az elefántokat meg kell védeni. Bízom benne, hogy a világ többi országa is csatlakozni fog hozzánk, és véget vetünk az elefántok kiirtásának és megőrizzük őket” – mondta Kenyatta.

Az eseményt azért szervezték, hogy rávilágítsanak arra, hogy a vadon élő elefántok száma egyre csökken. Minden évben több mint 30 ezer elefántot ölnek meg az agyaráért. Kenyatta a szeptemberi, Dél-Afrikában megrendezendő vadvilágról szóló találkozón javasolni fogja az elefántcsont-kereskedelem betiltását. „Nem biztos az elefántok és az orrszarvúak jövője addig, amíg ilyen nagy a kereslet a termékek iránt” – folytatta.

A kenyai állatvilággal foglalkozó szervezet vezetője, Kitili Mbathi így nyilatkozott a BBC-nek: „Az volt az esemény fő célja, hogy megmutassuk a világnak, hogy meg szeretnénk védeni az elefántokat. Így fejeztük ki, hogy nem hiszünk abban, hogy az elefántcsontnak ekkora jelentőséget kéne tulajdonítani”.

Ennek ellenére nagyon sokan nem örültek az elefántagyarak elégetésének. A környezet gazdaságtannal foglalkozó szakértő, Mike Norton-Griffiths ezt mondta: „Nagyon aggódom, szerintem a kenyaiak kicsit meggondolatlanok voltak. Az a fő probléma, hogy hatalmas mennyiségű elefántcsontot – a jelenlegi készletek öt százalékát – elégették. Ha egy ilyen piacon elégetik a készletek ekkora részét, utána valaminek történnie kell. A kereskedők azt fogják látni, hogy öt százalékkal kevesebb a számukra elérhető elefántcsont. Azt fogják gondolni, hogy ezt a készletet már sosem kapják vissza, ezért több elefántot mészárolnak le”. Úgy tűnik, hogy nemzetközi összefogásra van szükség, ha tényleg véget szeretnének vetni az elefántcsont-kereskedelemnek.

MI IRODALOM, ÉS MI NEM AZ?

SZABÓ BORBÁLA: NINCSENAPÁM, SEANYÁM
STERMECZKY ZSOLT GÁBOR
Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című drámája igen erős – olykor talán vitatható – állításokkal dolgozik, többek között a magyar irodalomoktatást illetően is. Mondanivalója könnyen válhatna demagóggá, ám ahogyan azt Vidovszky Györgytől megszokhattuk, egy játékossággal átitatott, a lényeget is kellően magába foglaló rendezést láthatunk a Kolibri Pincében.
Mire való az irodalom, teszi fel a kérdést egy kellően kíváncsi kamasz, és ha a külvilágtól nem kap rá értelmes, megnyugtató választ, inkább megutálja az egészet. Szabó Borbála drámájában a külvilágot az itt egyszerűen csak X-nek nevezett kamaszlány elvált szülei (egy gyenge idegzetű édesanya és egy csak ritkán elérhető apa), egy alkoholista mostohaapa, egy jó szándékú, de értetlen nagymama, egy kétszínű báty és egy, a tanításra teljesen alkalmatlan magyartanárnő jelenti. Főszereplőnk élete tehát nem csak az irodalomhoz való viszonya miatt problémás, a dráma szélsőségesen tragikus alaphelyzetből indít. Eme szélsőségesség alól csupán X két macskája, Dezső és Frici kivételek, akik – mint az később kiderül – Kosztolányinak és Karinthynek afféle reinkarnálódott változatai.

Fotó: Bottyán Marcell

Vidovszky György rendezésében két szál – egy tragikus hétköznapi élet történései, illetve a két szerző legendás barátsága és ugratásai – a végletekig aprólékosan kidolgozott, az előadás térelrendezése is ezeken alapul. A Kolibri Pince terét teljes hosszában a színészek használják, a közönség szélen, párnákon ül. A terem egyik végében egy ajtókeret mögött a jelenetben nem szereplő színészek többsége maszkban ül, olykor átvezető zenét játszik, és a családtagok rendszerint ebből az irányból érkeznek. A másik végét egy – főleg ablakként funkcionáló – felakasztott képkeret határolja, amely Dezső és Frici állandó játszóhelye. A rideg valóság oldaláról két kiemelendő alakítást is találhatunk: Tóth József az új apát, Kálmánt kelti életre, akinek alkoholizmusát és pedofil hajlamait mutatva sem esik a felesleges túlzások könnyű hibájába, míg a Homonnaynét alakító Megyes Melinda olyan irodalomtanárnőt jelenít meg, amilyet tényleg senkinek se kívánnánk.

Az előadás talán legviccesebbre sikerült jelenetében – amely a valóság és a képzelet határán mozog – a két költő saját magából felel Homonnayné óráján, természetesen egyesre. Amíg a tanárnő Karinthy feleletét viszonylag rövidre fogja, és dühösen küldi a helyére a szerzőt, Kosztolányival hosszasan flörtöl, és kedveskedve győzködi őt, hogy kicsikarja belőle a helyes válaszokat. Ebbéli sikertelensége folytán hisztérikus csapkodásba kezd, miközben saját magának bizonygatja, hogy azok a költők az igaziak, akik a tankönyvben vannak, nem azok, akik ott állnak előtte. Mindehhez persze hozzátartozik a Kosztolányit és Karinthyt játszó Ruszina Szabolcs és Szanitter Dávid időtlen eleganciájú alakítása is. Míg Ruszina Kosztolányija szentimentálisabb, addig Szanitter Karinthyje valamivel visszafogottabb, érzelmileg okosan kiegészítik egymást. A két költő szinte folyamatos odamondogatását, illetve EGYIK LEGHÍRESEBB UGRATÁSUK újrajátszását figyelve pedig az az érzésünk támad, hogy Kosztolányi és Karinthy figuráját a jóisten is egymás mellé teremtette egy színdarabba.

Fotó: Bottyán Marcell

Az előadás végéhez közeledve aztán ez a két szélsőség mintha finoman közelíteni kezdene egymás felé. A pedofil hajlamait felfedő Kálmán például egy ponton igen erőteljesen bemászik a térbe, és sor kerül a költő-macskák megkergetésére is, így a korábban említett téregyensúly meg-megborul. Kosztolányi és Karinthy egyre kevésbé tűnnek csupán szórakoztató háttérszereplőknek: egy ponton komolyan szembenéznek saját félelmeikkel, az X és édesanyja közötti végkifejletet pedig egy különleges sakkpartiként szemlélik, melyben a szülői térfélen álló Karinthy van a sötét, a kerethez közelebb álló Kosztolányi pedig a világos bábukkal. Ebben a játszmában az anya annyira közel kerül az ablakhoz, hogy az onnan való leugrással fenyegeti meg lányát. Kosztolányi és Karinthy szabályai szerint a sötét akkor győz, ha X beletörődik a környezete által kialakított embertelen sorsba, amelyben senki nem látja az ő igazságát. A játszma közben a két költő nagyon is komoly, örök érvényű diskurzust folytat szabályokról, amelyeket eddig a történelem során mindenki betartott. X végül olyan megoldást talál saját helyzetére, amellyel lelép erről a szimbolikus sakktábláról, így akadályozva meg, hogy keserves környezete tovább zsarolja. Az irodalom nagysága pedig talán leginkább az ilyen kontextusokban rejlik. X nem érti ugyan a Homonnayné által tanított irodalmat, mégis két költő vezeti rá arra, hogyan tud segíteni magán egy teljesen kilátástalannak tűnő helyzetben.

Fotó: Császár Réka

A Nincsenapám...-at Vidovszky György már másodjára rendezi, 2013-ban a Stúdió “K” társulatával dolgozott az előadáson. Akárcsak akkor, a mostani verzióban is Nemes Anna alakítja X-et (ahogyan a Kolibriben hét éve futó, ugyancsak Vidovszky rendezte Cyber Cyranóban is ő a főszereplő). A civilben amúgy képzőművész Nemes esetében kérdéses, mennyire beszélhetünk színészi játékról, karaktere mintha önmagában a tökéletes választás lenne arra, hogy érzékeny, visszahúzódó tinédzserlányokat jelenítsen meg hiteles egyszerűséggel. A mai magyar színházban annyira kevés ilyen alkat van, hogy ha Nemesnek néha-néha furcsán el is tévednek a hangsúlyai – ahogyan erre a Nincsenapám… mostani bemutatóján is volt példa –, könnyedén elnézzük neki. Lassan azt kell hinnünk, hogy Vidovszky és Nemes párosa garancia arra, hogy izgalmas szemszögű, érzelmileg mélyre ható előadást fogunk látni. ANincsenapám… ebben a tekintetben sem okoz csalódást.

 

SZABÓ BORBÁLA: NINCSENAPÁM, SEANYÁM

KOLIBRI SZÍNHÁZ
Szereplők: Nemes Anna m.v., Tóth József, Erdei Juli, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Krausz Gábor, Farkas Éva, Megyes Melinda, Bodnár Zoltán Díszlet, jelmez: Mátravölgyi Ákos Zene: Monori András Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter Rendező: Vidovszky György Bemutató: 2016. szeptember 30. Következő előadások: 2016. november 21., 22., 23., december 8., 9.

A pénzporszívó, gondolataim az MLM-ről

A napokban részt vettem egy „aranyos” MLM bemutatón.

Nincs olyan hét, hogy ne kapnék egy új hálózati üzletépítéses meghívót. Mivel jól ismerem ennek a pénzporszívónak a működését, általában udvariasan szoktam elutasítani ezeket az ajánlatokat, néha egy megjegyzéssel, hogy talán az ajánlat küldője is inkább választhatna magának valami érdemesebb elfoglaltságot, mint eszközként működni az emberek kifosztásában.

Most azonban két barátom is azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy kíváncsiak a véleményemre, mert ez az „arany üzlet” nagyon jól hangzik, van egy kis megtakarításuk és …  És az ígért hozam nagyon csábító.  Vagy ez is csak átverés?

Így hát elmentem…

A házigazda hellyel és teával kínált, aztán még vártunk a későn érkezőkre, de végül is időben elkezdődött a bemutató. Mint kiderült, a rendszer nagyon egyszerű. Fizess be 500 eurót és hozz két embert, aki szintén befizet 500-500 eurót. Persze majd ők is hoznak…  és így tovább. Mikor a harmadik sor is megtelt, akkor Te visszakapsz 2000 eurót, aztán később még újabb pénzek lesznek, aztán majd még több és még több… Így az idők végezetéig. Nagyon egyszerű és „tiszta” az egész. A cég külföldi, adóznod sem muszáj, engedélyre sincs szükség. Mint egy pénznyomó masina, bedobsz egy kis „aprót” aztán csak várnod kell, és egyszer csak elkezd fialni. És lesz minden, jutalom autó, lakás Máltán, a tengerparton…  Nem folytatom.   Arany? Ja, majd választhatsz, hogy pénzben vagy aranyban kéred a jutalékod.

Aztán még ez is:  -Tudod ez csapatmunka! Összedolgozunk, egymást segítjük a sikerért!

Az előadás kb. 20 perc volt, hisz mit lehetne erről többet mondani. Kis tétovaság után az újoncokat, kiscsoportos meggyőzéssel vették tűz alá a bennfentesek, külön-külön.

És komoly felnőtt, értelmes emberek, teljes felelőtlenséggel győzködték barátaikat, hogy itt a nagy lehetőség a gazdagodáshoz.

Furcsa gondolatok kavarogtak a fejemben. Szembesültem (ismét), hogy a kapzsiság milyen rombolást végez az emberi tudatban. Gondold el, a rendszer arra épül, hogy verd át a barátod! És majd mikor elbukja a pénzét, nézzél a szemébe! Aztán mondhatod: Bocsi! Én is áldozat vagyok! De nem a rendszeré, hanem a saját kapzsiságodé!  Ez még csak nem is biznisz, hanem egy egyszerű „pilótajáték”!

És mi a helyzet a valódi MLM-el, az a kis embert támogatja, lehetőséget nyújt a felemelkedésre, út a sikeressé váláshoz?

Első fontos tudnivalóként szögezzük le minden értékesítési rendszer, így az MLM is profit termelésre szolgáló eszköz. Ne legyenek illúzióink, nem arról szól, hogy mi jussunk profithoz, hanem a társaság tulajdonosai.  Teljesen mindegy, hogy terméket vagy valamilyen szolgáltatást kínál, a rendszer célja a minél nagyobb körben történő értékesítés a legmagasabb áron úgy, hogy a terjesztésben résztvevők száma folyamatosan nőjön, a lehető legkisebb költséggel.  A legtöbb esetben a cég tulajdonosai először az MLM rendszert alkotják meg, s csak aztán keresnek hozzá valami terméket, szolgáltatást.

–          Az első megtévesztés, hogy ezekben a rendszerekben kínált termékek valódi szükséglet elégítenek ki. Marketing technikák segítségével festik fel számunkra, hogy azt higgyük, nekünk erre szükségünk van, hogy valamit kapunk a pénzünkért.

–          A második átverés az, hogy a termék árra kedvezőbb mintha kiskereskedelemben szereznéd be. Tehát előnyöd származik belőle, ha itt szerzed be ezt a szolgáltatást, árut.

–          A harmadik: ha szorgalmasan dolgozol, akkor sikeres leszel, és anyagi függetlenséget érhetsz el

Nézzük kicsit részletesebben is. Valójában, attól nem leszel egészséges, ha valamelyik cég táplálék kiegészítőit tömöd magadba, s közben állandó stresszben élsz, hogy mennyi a pontod, meg mikor regisztrál a Julcsi, meg a névlistádat kell bővítened, meg… Ráadásul az élelmiszereidet továbbra is a multi cégek mérgezett kínálatából szerzed be (mert az olcsóbb!). Egészen vicces mikor fogyókúrás kapszulák hatékonyságáról tart előadást a túlsúlyos előadó. Az egészség megőrzéséhez, lelki egyensúlyra van szükség és természetes táplálékokra. Ez csak kiragadott példa, és nem akarom sorba venni az egyre bővülő MLM piac portékáit. De ha találkozol, eggyel tedd fel magadban a kérdést: Erre valóban szükségem van?

Aztán itt az árkérdés. Elsőként vedd észre, hogy sokkal többe kerül neked a termék, mint amit fizetsz érte. Előadásokra jársz (Te fizetsz azért, hogy átmossák az agyad), telefon számláid keletkeznek, időd megy rá, ami szintén érték!  Nagyon tetszetős érv, hogy kimarad a hagyományos kereskedelemi költségcsoport a szállítás, nagyker, reklám stb. tehát Te itt közvetlen a gyártótól szerzel be a legolcsóbban! Mondhatni, majdnem közvetlen, de nyolc-tíz ügynök jutalékával terhelve! Érted? Persze, ha szolgáltatásról van  szó jobban elbújik az igazság, de ha kicsit figyelmesebben hallgatod a prezentációt, rákell ébredned, hogy  neked csak kiadásokat generál a rendszer. De majd ha hozol valakit, akkor az ő vásárlásából Te már kapsz jutalékot. Aztán ő is hoz és abból is jön a jutalék….  És így tovább! Vagyis, ha összeszámolod a 8-10 szinten kifizetett jutalékot, máris látni fogod, hogy a cucc árát ezek emelik az egekbe. A forgalmazó is adózó cég, alkalmazottakkal…   Tehát? Ott vagyunk, hogy ugyan ez a termék a bolti kereskedelemben legalább 50 %-al lenne olcsóbb!

A pénzfüggőség!

A harmadik csáberő a PÉNZ! A SIKER! Ilyeneket hallasz: anyagi függetlenség, gondtalan élet, luxus! Csináld meg az álomfüzeted, már most válaszd ki a szuper autót, tervezd meg álmaid házat! Mind a tiéd lehet! Vedd észre az Egódat táplálják, vagy nevezhetjük a benned lakozó sátánnak is! És ha hagyod, Ő erőre kap, és vakká-süketté tesz. Űz, hajt, és egyre kiégettebb fáradtabb leszel, de amikor találkozol, az ismerősöddel magabiztos mosolyt erőltetsz az arcodra és elmondod neki a „titkot”, hogy lehet Ő is ugyan olyan „boldog és gazdag” mint TE!

Tehát hogy is van ez? A cég neked jutalékot fizet az általad generált forgalomból! Költséget nem térít, fizetést nem ad, adót nem fizet utánad! Ha nincs forgalmad nem kapsz pénzt! Voltál már olyan MLM rendezvényen ahol a „nagy és sikeres” igazgatók tartottak előadást, és talán még azt is elmondták mennyi a havi jövedelmük? Mit gondolsz miért álltak eléd? Na nem azért, hogy neked önzetlenül segítsenek, hanem azért, hogy a jövő havi számlájukra is érkezzen pénz. Konkrétan a TE pénzedre hajtanak! Érted?

Hogy működik a pénzporszívó? Nézzük az MLM piramist! Van, hogy le is rajzolják, és mint a stabilitás szimbólumát emlegetik. Valóban piramis! Az alsó sorokra nehezedik rá az összes feljebb lévő pénzéhsége. Ott alul vannak a befizetők. Ha Ők nincsenek, omlik le az egész dől, mint a kártyavár. Ennyire stabil! Tehát minden eszközzel, rafinált marketing technikákkal, agymosással, pénzisten bálványozással azt kell elérni, hogy az alsósorokban mindig legyenek új és új befizetők! És oda sok ember kell…. Nagyon sok! Ők lesznek a vesztesek! Ők soha nem jutnak el a „Kánaánba”.  Ahhoz hogy felemelkedj, és a csúcsra törj neked is áldozatokat KELL gyártanod! Mosolyogva, fényes öltönyben, lazán….  Gátlástalanul!

De az igazi problémám az MLM-el, hogy nem hoz létre, nem teremt semmit! Nem szolgálja az emberiség vagy az egyén fejlődését! Nem leszel tőle jobb, nem kapsz valódi tudást. Amit ezeken „személyiségfejlesztő” tréningeken tanulsz, az arra jó, hogy megvalósítsd az uralkodó elit tervét és biórobotként zülleszd tovább a környezetedben élők erkölcsét, lelkét.  Az emberiség még soha a történelmében nem volt ennyire egymásra utalva, de még soha nem volt ennyire egymás ellen uszítva sem!

Az összeporszívózott pénzt a cég  kiviszi az országból, s ha már nincs mit elvinni tovább áll, vagy átöltözik, és új köntösben kezdi összeszedni azt amit még  talál…

 

Juhász Zoltán